A gyermeknevelés a mai világban egyre inkább nehézzé válik.És ez sajnos már a tervezés időpontjában kérdéses,hogy vajon megfelelő háttere lesz e a jövevénynek,megfelelő képen tudják-e majd nevelni leendő szülei,meg még megannyi kérdés.

Gyermek érkezett!

Megszületett az első csemete.Felmerül a kérdés,hogyan tovább.A ruhák, ágyak, pelenkázó, játékszerek, és egyéb kiegészítők megvannak. Azonban itt kezdődik a stressz. Az újdonsült anyukák (és apukák) itt szembesülnek először a szülés utáni depresszióval,mely az anyukák gyakori betegsége. Itt jönnek rá arra, hogy szabadidejük minimálisra csökken,jóformán egymásra(sem önmagukra) nincs idejük. Aludni nem lehet,hiszen a kicsi egyfolytában sír. De hogyan lehet végre elhallgattatni? Nos,erre nem az a megoldás,hogy magára hagyják, sem az,hogy kiabálnak vele. Ezt sajnos mindenkinek magának kell megtapasztalnia,de én tudom tanácsolni,hogy próbálják minél több türelemmel és odaadással kezelni a csöppséget. természetesen nem kell minden pillanatban édesanyja mellett lennie,hiszen azt fogja megszokni,de szüksége van a szülői kezek gyengédségére, simogatására.

1-2 éves korban:

Gyermeke járni tanul, beszélni, és sajnos eléri lassan a problémás, hisztériás korszakát is. Nagyon fontos, hogy kellőképpen odafigyeljünk a legkisebb jelzéseire is, mint beszéd,mint pedig más téren.

Az első szavak,lépések fontosak a gyermekek(és persze szülők) életében is. Meg kell adnunk gyermekünknek a lehetőséget a kibontakozásra. Oda kell rá figyelnünk,hisz kellő figyelemben jobban kibontakozik minden tehetsége.

Lassan rájön arra is,hogy mit hogyan tud szüleinél elérni.Elkezd hisztériázni. Ebben az esetben nagyon lényeges a szülők lélekjelenléte, minél hamarabb le kell ugyanis állítani. Az nem megfelelő meoldás itt sem,ha ordítoznak vele, netán testileg/lelkileg bántalmazzák. Szükség van a kellő szigor és szeretet keverékére, így a gyermek felfogja: nem mindent kap meg,de ennek ellenére igenis szeretik őt. A korai bántalmazás később dadogáshoz, nem megfelelő szellemi fejlődéshez vezethet.

3-5 éves korban:

Gyermeke lassan növekszik, beszél, jár, énekel, verset mond. Nagyon fontos ebben a korban a hasonló gyermekek közé való beilleszkedés. Az én tanácsom,hogy minél hamarabb irassák be óvodába, ugyanis meg kell szoknia, hogy nem minden pillanatban lesznek vele a szülei. A hasonló korú gyerekek társasága ösztönzi a gyermeket, rákényszeríti,hogy barátkozzon. Ha megtalálja a neki való társaságot, sokkal kiegyensúlyozottabb is lesz. Ezek mellett itt elkezdődik az oktatása is. Megtanulja,melyik ünnep mit jelent,számolni tanul, elsajátitja világunk mai szokásait.